Tulkán Bianka
Génmanipuláció
Géntechnológia vagy génmanipuláció alatt azt értjük, amikor egy élőlény
génállományába bevisznek vagy eltávolítanak onnan egy vagy több gént, azzal a
céllal, hogy tulajdonságait megváltoztassák. Az agrokémiai ipar általában olyan
szervezeteket hoz létre génmanipulációval, amelyek ellenállóbbak a környezeti
változásokkal, gyomirtó szerekkel, betegségekkel, kártevőkkel vagy nehézfémekkel
szemben, vagy amelyek olyan új tulajdonságokra tesznek szert, mint a hosszabb
tárolhatóság, a megváltozott íz vagy a nagyobb terméshozam. Leggyakrabban
egymástól törzsfejlődésileg távol álló fajokból származó géneket ültetnek be.
Például emberi növekedést serkentő hormonnal gyorsabban és nagyobbra növő
pontyot lehet létrehozni, baktérium és vírus génekkel pedig gyomirtó szerekkel
szemben ellenálló haszonnövényeket.
A kísérletek gyakran nem a fogyasztók érdekeit szolgálják, hanem elsősorban a
multinacionális nagyvállalatok rövid távú gazdasági érdekeit. Ezek az agrokémiai
vállalatok finanszírozzák és tartják ellenőrzésük alatt a kutatást és a piacot
egyaránt.
Az Egyesült Államokban ezernél több vállalat foglalkozik génmanipulációval.
Génmanipulált haszonnövényeket - repcét, kukoricát, burgonyát, tököt, szóját és
paradicsomot - 1996-ban több mint hárommillió hektáron termesztettek, és a
géntechnikai ipar úgy számítja, hogy ez a terület évente megduplázódik. Ez
együtt jár a monokultúrák további térhódításával és a genetikai sokféleség
további elszegényedésével.
A génmanipuláció nem egyszerű folytatása a hagyományos növénynemesítésnek,
amelynek során egymáshoz közel álló fajokat kereszteznek. A géntechnológia
alkalmazásakor azonban, mivel egymástól törzsfejlődésileg távol álló fajokból
származó géneket ültetnek be egy másik szervezetbe, nem lehet pontosan tudni,
hogy a beültetett gén milyen kölcsönhatásokba lép, illetve milyen zavarokat okoz
a befogadó sejt bonyolult működési rendjében. Ezért a következmények
veszélyességét sem tudjuk megbízhatóan megítélni, ráadásul a különböző hatások
sokszor csak hosszú idő után jelentkeznek. Jelenlegi tudásunk nem elegendő
ezeknek az összetett hatásoknak a megbízható felmérésére. Minthogy szaporodásra
képes élőlényekről van szó, amelyek elterjedhetnek, a káros hatás megjelenésekor
már késő lehet a kár helyrehozatalával próbálkozni. Számos korábbi példa
figyelmeztet arra, hogy egy új és idegen faj bevitele az ökoszisztémába
felborította annak dinamikus egyensúlyát. Minthogy nem ismerjük pontosan egy
távoli fajból egy másik szervezetbe bevitt gén mellékhatásait, nem tudhatjuk,
milyen ökológiai következményei lehetnek a génmanipulált szervezetek szabadon
bocsátásának. Éppen ezért nem lehet kizárni, hogy a bevitt gén más génekkel
kölcsönhatásban olyan előnyökhöz juttatja az adott fajt, hogy az adott
ökoszisztémában esetleg néhány őshonos faj kipusztul. Ráadásul az is
elképzelhető, hogy a genetikailag megváltoztatott szervezetek nem manipulált
szervezetekkel kereszteződnek a természetben. Például olyan szervezetek,
amelyeket arra manipuláltak, hogy ellenállóak legyenek gyomirtó szerekkel
szemben, átadhatják ezt a tulajdonságot a gyomoknak, amivel gyomirtószer-tűrő
szupergyomokat hozhatnak létre. A környezetszennyezés újabb formája, a
"genetikai környezetszennyezés" fenyeget bennünket, amely minden eddigi
környezetszennyezésnél nehezebben kontrollálható. A génmanipulált fajták széles
körű elterjedése tovább csökkenti a fajon belüli biológiai sokféleséget (diverzitást),
és tovább szegényítheti a mezőgazdaság genetikai bázisát. Hosszú távon
fenntartható gazdálkodás pedig csak genetikai sokféleségen (polimorfizmuson)
alapulhat.
A mezőgazdasági génmanipulált szervezetek másik veszélye, hogy noha ezek
jelentős részét emberi fogyasztásra szánják, a mérgező, allergiakeltő hatások
vagy az antibiotikumokkal szemben ellenálló baktériumtörzsek megjelenése,
illetve egyéb, egészséget veszélyeztető hatások kiszűrése lényegesen
felületesebb és kevésbé megbízható, mint a gyógyszerek vagy az orvostudomány új
kezelési eljárásainak vizsgálatakor.
Az iparilag fejlett országokban ugyan törvények szabályozzák a génmanipulált
szervezetek természetbe bocsátását, de ezek sem nyújtanak elegendő biztosítékot
arra, hogy az ezzel járó ökológiai, egészségügyi, szociális és gazdasági
veszélyt megelőzzék. A harmadik világbeli országok legtöbbjében ilyen
szabályozás nem is létezik, ami teret nyit a multinacionális, nemzetek feletti
nagyvállalatok számára, hogy olyan kísérleteket is elvégezhessenek, amelyeket az
ipari országok törvényei nem tennének lehetővé.
A nyugati közvélemény egyértelműen elutasítja a génmanipulált élelmiszereket.
Kelet-Európában ugyan néhány éves késéssel indult, de fokozatosan nő az
ellenállás.
A
közép-kelet-európai helyzet
Térségünkben történelmi okok miatt az állampolgárok környezetvédelmi
tudatossága nem olyan mérvű, mint a kontinens nyugati felén, és a
döntéshozatalban való részvételük is korlátozottabb volt hosszú
ideig. A fiatal demokráciák a piacgazdaságra való áttérés gazdasági
nehézségeivel küszködnek, többek között ezért is fontos, hogy ne
részesítsék előnyben a rövid távú megoldásokat a hosszú távúakkal
szemben. Ugyanakkor éppen a demokráciák fiatalsága és relatív
gyengesége, amely összefügg a megfelelő törvényi szabályozók
hiányával, vonzza a génmanipulált élelmiszereket előállító és
szabadalmaztató nemzetek feletti vállalatokat Kelet-Európába. |
|
Az egyelőre gyengébb fogyasztói ellenállás ígéretes piacot jelent a
génmanipulált élelmiszerek számára a térségben. Ma még egyetlen kelet-európai
országban sincs olyan elfogadott törvény, amely a génmanipulált termékek
megjelölésére kötelezné a termelőket. Az emberek jóval kevésbé tudják, hogy
milyen kockázatokat rejthet magában a génmanipulált élelmiszerek fogyasztása,
mint Nyugat-Európában. Ennek egyik oka, hogy a média keveset foglalkozott ezzel
a témával.
A fogyasztók bíznak a nyugati technológiákban és a nyugati termékek
minőségében.
Az égető pénzhiány, az alapkutatás katasztrofális anyagi lehetőségei és az
olcsó munkaerő egyaránt hozzájárul ahhoz, hogy a térség kutatóintézetei olyan
szántóföldi teszteléseket is elvégezzenek, amelyekre a nyugati országokban nem
lenne lehetőség. Kevesebb pénzért kiváló kutatók ellenőrzik a kutatási
eredményeket, sőt adott esetben az intézetek magukban a kutatásokban is részt
vesznek. A szegedi Biológiai Intézet kutatásait hosszú idő óta finanszírozza az
Agrevo cég, és az együttműködés eredménye többek között egy olyan eljárás
feltalálása volt, amelynek segítségével bármilyen gén beültethető a kukoricába.
Így a növény ellenállóbb lesz a betegségekkel, például az úgynevezett
csíkoltsági vírussal szemben, amely Afrikában sokszor pusztítja el az egész
termést. A szegedi találmányt most ellenőrzik, hogy szabadalmaztathassák
Egészségre
káros hatások
A gének említett komplex működése és előre meg nem jósolható kölcsönhatásai
miatt az új géneknek az emberi egészséget esetleg károsítható hatásait nagyon
alaposan kellene ellenőrizni. Semmi okunk sincs a gyógyszergyártás rutinjainál
engedékenyebb ellenőrzésre. Nem biztos, hogy az új gén funkcionális értelemben
"zökkenőmentesen" illeszkedik be új környezetébe. Számolnunk kell előre meg nem
jósolható hatásokkal.
Egy génmanipulált baktériummal termeltetett aminosav készítmény, az
L-tryptofán, amelyet élelmiszerek adalékanyagaként használtak, az úgynevezett
eozinofil-myalgia szindróma járványszerű kitörését okozta. Harmincheten haltak
meg és körülbelül ezerötszázan betegedtek meg. A betegség akkor tört ki, amikor
az eredeti baktériumokat génmanipuláltra cserélték. Egyidejűleg egyéb
változtatásokat is bevezettek a tisztítási eljárásban, ami bonyolítja a
megítélést. Tekintve, hogy a baktérium-telepeket azonnal megsemmisítették, nem
lehetett eldönteni, hogy a génmanipuláció vagy pusztán a génmanipulált
baktériumok felhasználásával kapcsolatos egyéb változtatások okozták-e a
tragédiát.
Allergiakeltés
A Pioneer cég úgy próbálta a szójabab metionin (egy fehérjealkotó) tartalmát
növelni, hogy a paradió egy metioninban gazdag fehérjéjének génjét ültette bele.
Tekintve, hogy a paradió jól ismert allergiakeltő, az Iowa Egyetem kutatói
megvizsgálták, hogy paradióra érzékeny páciensek hogyan reagálnak az így
létrejött transzgén szójababra. Kiderült, hogy reagáltak, vagyis az új fehérje
allergiakeltő volt, és ezt a tulajdonságát megtartotta a szójában is. Ennek
felismerését nagymértékben megkönnyítette, hogy voltak ismert paradió-érzékeny
páciensek, akiktől vérszérumot kaphattak a kísérletekhez.
A probléma az, hogy a génmanipuláció által használt gének leggyakrabban olyan
forrásokból származnak (baktériumok, vírusok), amelyekkel az emberek eddig nem
szembesültek. Így nem lehet tudni, hogy vannak-e ezekre az új fehérjékre
túlérzékeny személyek, és így tőlük nem lehet az ellenőrzéshez vérszérumot
nyerni. Igazán megbízható immunológiai tesztelés pedig ilyen pozitív kontroll
nélkül nem végezhető.
Együtt a
génmanipuláció ellen !!!
Aláírásgyűjtés a GMO élelmiszerek ellen!
|
Mivel a génmódosított növényekről és azok élettani,
ökológiai hatásairól szinte semmit nem tudunk,
megengedhetetlen kockázatot vállalunk, ha a
szabadföldi termesztést hazánk engedélyezi. Ezért:
-
a termesztési tilalmat (moratórium) fenn kell
tartanunk, illetve ki kell terjesztenünk minden
olyan genetikailag módosított növényre, amelyről nem
bizonyítható, hogy az ember és a haszonállatok
egészségére, valamint a hazai élővilágra
veszélytelen.
-
az Országgyűlés elé csak olyan törvény
kerülhet, amely kizárja, hogy a génmódosított
növények elterjedjenek, illetve károkat
okozzanak az országnak. Erről szakmai, társadalmi
konszenzus szükséges. A Parlament elé kerülő
törvénytervezetet szinte titokban készítették. A
biotermesztők, a tudományos élet több elismert
képviselője, a hazai agrárszakma jelentős része
tiltakozik ellene. Ezt a tervezetet így nem szabad
elfogadni, újat kell helyette alkotni minél előbb.
|
|
|
A hatásáról a megmozdulásnak nem tudok,remélhetőleg
sikerrel járt!
Megjelent:
Honlapon: 2006.02.03.
Egyéb: -
|